Tápnövény: polifág faj, fákon és lágyszárúakon egyaránt táplálkozik.
NEM VÉDETT.
Éjszakai lepke. Európától, Szibérián át Japánig igen elterjed. Nagy, szõrös hernyóját egyes területeken papmacskának is nevezik, amely áttelelés után tavasszal még táplálkozik, majd bebábozódik. Az imágó feltûnõ színei a ragadozók elriasztására szolgál, jelezve a lepke kellemetlen, rossz ízét.

Tápnövény: sóska fajok.
VÉDETT, Természetvédelmi értéke 50.000 Ft
Az erdõs sztyeppet kísérõ nedves réteken, mocsár- és lápréteken él. Európában számos helyen gyakori volt, azonban az élõhelyeinek lecsapolása, mezõgazdasági mûvelésbe vonása miatt Nyugat-Európában mindenütt erõsen megritkult, sõt, az angliai törzsalak már a XIX. század közepén kipusztult.

Tápnövény: csalán fajok.
VÉDETT, Természetvédelmi értéke 2.000 Ft
Egész évben látható, rendszerint két nemzedékes faj. Parkokban, kertekben, erdõszéleken és más nyíltabb területeken ma még gyakorinak számít. A kifejlett lepke áttelel.

Tápnövény: fûzfélék, leginkább kecske- és fehérfûz.
VÉDETT, Természetvédelmi értéke 50.000 Ft
Délnyugat-szibériai faunaelem. Az 1970-es éveket megelõzõen még elterjedt és gyakori fajnak számított a hazai patakvölgyekben. Magyarországon jelenleg igen ritka és lokális. Terepen nem lehet biztosan elkülöníteni a nagy rókalepkétõl.

Tápnövény: fõleg szil- és fûzfélék.
VÉDETT, Természetvédelmi értéke 10.000 Ft
Tápnövényeinek eltûnése (szilfavész), illetve a gyümölcsösök intenzív vegyszerezése miatt a faj az 1980-as évekre igen megritkult, az ország nagy részén egyszerûen eltûnt. Jelenleg egy újraelterjedés figyelhetõ meg. Tipikus indikátor faj, amely elsõként tûnik el a sérült ökoszisztémából.