Márokpapi és környékének bemutatása

Márokpapi, Vásárosnaménytól 20 km-re, a Szatmár-Beregi-sík szívében található 450 fős település. A falun nem halad keresztül főforgalmi út, elhelyezkedése miatt nincs átmenő forgalma sem.Ez a táj őrzi leginkább Alföldünk eredeti erdős-lápos képét, mivel a természeti és történelmi múltból az átlagosnál jóval többet őrzött meg. Átmentette a rohanó mába a természet és az ember harmóniáját. Fajgazdagságára példa, hogy növénytakarójában megtalálni a hazai flórának több mint felét. Hasonlóan sokszínű az állatvilága is, pedig az egész Szatmár-Beregi sík 1700 km²-nyi területe hazánkénak alig 2 %-a. A területen ezért hozták létre 1982-ben a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet, mely a maga 23. 000 hektáros méretével az egyik legnagyobb tájvédelmi körzet hazánkban. A terület élővilágának meghatározó, legfontosabb részét a természetes állapotú erdőtakaró képezi, mely hegyvidéki fajoknak ad otthont.A községtől - mely a tájvédelmi körzet központi területén helyezkedik el - délre találhatjuk a tarpai erdőt, amely az egyik legszebb magyarországi alföldi gyertyános tölgyes, benne a kárpáti sáfrány legnagyobb hazai állományával. A nedvesebb területeken égerlápok helyezkednek el.  A nagy kiterjedésű, összefüggő erdők gazdag állatvilág megtelepedését teszik lehetővé, költ a területen fekete gólya, békászó sas, darázsölyv, stb. Az erdők közt ligetek, fás legelők helyezkednek el, melyek tavasszal a hazánkban igen ritka kockás liliomtól vöröslenek. A közelben találhatók a csarodai lápok, melyek csupán kis kiterjedésű tőzegmohalápok, de gazdag élőviláguk mégis a Kárpátokban találhatódagadólápokéval vetekszik.

A tarpai Nagy-hegy

Beregsurány irányában a Beregi-síkság keleti részén, közvetlenül az országhatár mentén magasodik a 154 méteres, vulkanikus eredetű tarpai Nagy-hegy, amelynek alapkőzete a dacit. A vulkáni működések fő szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelőttre tehető. Az azóta eltelt hosszú idő alatt a hegyet az erózió lekoptatta és romvulkánná alakította. Az utóvulkáni működések során keletkezett az ásványtani ritkaságként számon tartott osumilit. Ennek a szilikátásványnak ez az egyetlen ismert hazai lelőhelye.
A hegyen 1860-tól 1986-ig bányászat folyt, a mára felhagyott bányarészeket virágok sokasága borítja, a bányászat során kialakult kőfülkékben pedig madarak fészkelnek. A hegyet szőlőültetvények, gyümölcsösök és apróbb présházak tarkítják. Évszázadok óta folyik itt szőlőtermesztés, az így megtermelt szőlőből a helyi gazdák mustot és bort készítenek. Felérve a hegy tetejére gyönyörű kilátás tárul elénk, madártávlatból láthatjuk a Téb-erdőt és a tarpai Nagy-erdőt, valamint tiszta időben a Kárpátok vonulatai is elénk tárulnak. A hegy számos védett és fokozottan védett állatfajnak ad otthont. A rovarvilág legjelesebb képviselője a beregi futrinka, melynek első hazai példányát egy tarpai boros pincében írták le. A kőzetrepedések és sziklaüregek gyakori vendégei a kétéltűek és a hüllők. A bányafalak felső löszös rétegeibe vájják 180-200 cm mély költőüregeiket, a madárvilág csodaszép színű képviselői a gyurgyalagok. Táplálékukat elsősorban repülő rovarok adják, ezek közül is előszeretettel fogyasztja a hártyásszárnyú rovarokat, ezért méhészmadárként is szokták emlegetni. A telet az egyenlítőtől délre Afrikában töltik, ahonnan májusban érkeznek vissza a területre.

Bockerek-erdő

Az erdő Gelénes és Tákos községhatárokban fekszik. Az erdőtömböt északról Vámosatya község belterülete, illetve a községhez tartozó rétek, legelők és szántók határolják. Déli határát a Szipa-csatorna jelöli ki, nyugati határán a Csaronda húzódik. A Bockerek név eredete és jelentése homályba vész, bár több érdekes magyarázat is felmerül a név hallatán. A nyelvészek vélekedése szerint a Boc nem más mint egy személynév, melynek eredete bizonytalan. A Bochoz hasonló több családnevet is találunk, így elképzelhető, hogy az erdő egykori tulajdonosa Boc, vagy ezzel rokon családnevű volt. Egy másik magyarázat szerint az itt dolgozó erdészek száján terjedt szét a név. 100-200 évvel ezelőtt erdős részek és tanyák csak elszórtan voltak itt. Az itt élő emberek állattartással foglalkoztak, szarvasmarhát tenyésztettek. Amikor a kupecek a vidéket járták, szájról szájra adták egymásnak, hogy hol lehet a legszebb bocikat keresni. Így tehát "a boci kerek - Bockerek" szójátékból születhetett meg az elnevezés.

Dédai-erdő

Beregdaróc község határában terül el az 1952-ben védetté nyilvánított erdő. A Beregi-síkság észak-keleti sarkában fekvő 40 hektár erdőben a gyertyános, kocsányos tölgyesek mellett égeres láperdők, kőris-, szil ligeterdők és az őshonos bükk nőnek. Itt tenyészik a hóvirág, a galambvirág, a tavaszi tőzike, a gombernyő, a szagos müge, a kapotnyak, a fiókás tyúktaréj, az erdei szellőrózsa, a bükkös sás, a bársonyos tüdőfű, az erdei tisztesfű, az erdei kutyatej, tavaszi csillagvirág, farkasszőlő és borostyán. Az erdő tavasszal a legszebb, amikor lombfakadás előtt a jellegzetes növényei – tavaszi tőzike, tavaszi csillagvirág, berki szellőrózsa, hóvirág – jelzik a kikelet érkezését.

Tarpai Nagy-erdő

Az alig 10 ha-os erdőrészlet lenyűgöző látványt nyújt, a benne álló 150-200 éves, 1-1,5 m átmérőjű tölgyfák, valamint a hozzájuk hasonlóan idős gyertyánok és juharok páratlan szépségűek. Aljnövényzetét elsősorban hegyvidéki elemek alkotják. A kétéltűek és hüllők közül  szinte a hazánkban előforduló fajok mindegyike megtalálható. Az erdő természetvédelmi szempontból is kiemelt szereppel bír, ugyanis számos védett és fokozottan védett madár számára szolgál élőhelyül.

Tarpai Téb-erdő

A Téb-erdő a Tarpai-hegy és Hete község között húzódik. A Nagyerdőhöz hasonlóan gyertyános-tölgyes és tölgy-kőris-szil erdők alkotják. Az erdő tavaszi tarka virágszőnyegében ott virít a tavaszi tőzike, a kárpáti sáfrány, a berki szellőrózsa, a bogláros szellőrózsa, a hóvirág és a csillagvirág.

Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület

Barabás község től keletre magasodik fel a Kaszonyi-hegy, melyet gyakran említenek Tipet-hegyként is. A hegyet három, egymással igen szoros kapcsolatban álló vulkáni kőzet építi fel. Legnagyobb részben riolitláva, melyet vályogosodott lösz fed, ez a tetőn és a felső lejtőszakaszon, többnyire vékony rétege t képez. A hegy teteje plató formájú, rajta az országhatár 160-170 m magasságban húzódik, míg a kiemelkedések ennél csak kevéssel magasabbak Tipet: 176,1 m, Nagyköves: 183,6 m, Bárci-tető: 219,6 m. Ez utóbbi a hegy legmagasabb magyarországi pontja, mely nem sokkal marad el a határ túloldalán lévő 221 m magas Veresmájtól. Éghajlata mérsékelten meleg, erősen kontinentális, viszonylag hideg tél jellemzi. A terület kiemelkedő természeti értékei következtében országos jelentőségű védelmet érdemel, ezért része a NATURA 2000 hálózatnak is! A hegy K-i oldalába szurdok-jellegű, meredek oldalú völgy vágódik be. A hegy lábánál fiatal folyami öntéssel borított nedves területek vannak, melyet Sár-virágnak neveznek.
Élőhelyi szempontból erősen mozaikos, és csekély kiterjedéséhez mérten fajgazdag. A természetes vegetáció legérdekesebb képe a Szádok vízmosáseredetű völgyeinek ezüst hársas, szurdokerdő jellegű társulása és a Nagyköves oldalának kocsánytalan-dárdáskaréjú tölgyese. A hegy edényes flóráját alkotó mintegy 275 eddig megtalált növényfaj több mint fele hegyvidéki elem, amely az Északkeleti-Kárpátok közelségével hozható összefüggésbe. Ritkább növényfajai a védett agárkosbor, a mezei szegfű és a dunai szegfű, berki szellőrózsa, kapotnyak, egyenes iszalag, hólyagpáfrány, abaúji galaj, tavaszi kankalin, magyar macskamenta, fehér zanót, délvidéki zanót, bihari csormolya.
A különleges növényfajok mellett ritka állatfajok is találhatóak itt, mint pl. kárpáti kékcsiga és több orsócsiga-faj, valamint számos futrinka faj közül kiemelést érdemel a beregi-, kék- és az erdélyi futrinka. Védett lepkefajok közül megemlítendő a nagyfoltú hangyaboglárka és az északi gyöngyházlepke. A hegy hüllői közül a legjelentősebb a keresztes vipera, de találkozhatunk réz- és erdei siklóval, fürge-, fali- és zöld gyíkkal. A terület kicsiny volta ellenére madarakban igen gazdag, mivel sok madárfaj számára biztosít fészkelő-, táplálkozó- és búvóhelyet. Vonuláskor az énekesmadarak számára terített asztalt biztosítanak a hegy bokrosai. A hegyen költ holló, egerészölyv, karvaly, héja és uhu. A hegy alatti gyepeken előfordul a fürj, a fogoly és a haris is. 1992-től az E-misszió Egyesület közreműködésével madárgyűrűzés folyik a hegyen. Az első őszi - több hónapos - tábor 1994-ben volt, 2000 óta pedig minden ősszel megrendezésre kerül. 2004-ben csatlakoztunk a 8 legnagyobb Magyarországi gyűrűző állomást tömörítő Actio Hungarica hálózathoz. Emlősök közül nem ritka a szedret eszegető mogyorós pelével való találkozás. Az avarban gyakran futkos a törpe- és az erdei cickány, de gyakran rálelhetünk nyestek ürülékére is.

A Tisza

A folyó a Máramarosi-havasokban két forráspatakkal ered. A legtöbbet megénekelt magyar folyónk, melyet 1920-ig a „legmagyarabb folyó” jelzővel illettek, ugyanis mind forrásvidéke, mind pedig torkolata a történelmi Magyarország területén volt. Medrének lefutása a természetes mederváltozások, de főként a folyószabályozások miatt az idők során lényegesen megváltozott. A folyószabályozást megelőzően a hegyekből a síkságra érkező folyó medre az árterén hullámvonalban meanderezett. A folyószabályozás alkalmával ezeket a kanyarulatokat levágták, ezáltal a táj jellege és adottságai jelentősen megváltoztak, az egykoron jellemző tájképi változatossága lecsökkent. Az élő folyótól így elszakadt mederrészeket, holtmedernek, holtágnak, vagy morotvának nevezik.

A Tisza-szabályzásának munkálatai 1846-ban Tiszadobnál kezdődtek. A szabályozás során a kanyarulatok átvágása volt a legfontosabb, mivel a cél az esés megnövelése és az árvizek levonulásának meggyorsítása volt. A szabályozás következtében a mederváltozások üteme meggyorsult, emiatt sürgőssé vált a partok megkötése.  Kiépültek az árvízvédelmi töltések, melyek a korábban egységes, vízjárta árteret a töltésen belüli hullámtérre és az azon kívül eső mentett oldalra tagolták. Bár a Tisza szabályozásával véglegesen megváltoztatták a folyóvölgy hidrológiai és ökológiai sajátosságait, a folyó az emberi beavatkozás után is kiemelkedő természeti értéket képvisel. A Tisza mente igen fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élőhelyek megőrzésében és életközösségeik fennmaradásában.