Környék természeti értékei

Márokpapi és környékének bemutatása

Márokpapi, Vásárosnaménytól 20 km-re, a Szatmár-Beregi-sík szívében található 450 fõs település. A falun nem halad keresztül fõforgalmi út, elhelyezkedése miatt nincs átmenõ forgalma sem.Ez a táj õrzi leginkább Alföldünk eredeti erdõs-lápos képét, mivel a természeti és történelmi múltból az átlagosnál jóval többet õrzött meg. Átmentette a rohanó mába a természet és az ember harmóniáját. Fajgazdagságára példa, hogy növénytakarójában megtalálni a hazai flórának több mint felét. Hasonlóan sokszínû az állatvilága is, pedig az egész Szatmár-Beregi sík 1700 km2-nyi területe hazánkénak alig 2 %-a. A területen ezért hozták létre 1982-ben a Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzetet, mely a maga 23. 000 hektáros méretével az egyik legnagyobb tájvédelmi körzet hazánkban. A terület élõvilágának meghatározó, legfontosabb részét a természetes állapotú erdõtakaró képezi, mely hegyvidéki fajoknak ad otthont.A községtõl - mely a tájvédelmi körzet központi területén helyezkedik el - délre találhatjuk a tarpai erdõt, amely az egyik legszebb magyarországi alföldi gyertyános tölgyes, benne a kárpáti sáfrány legnagyobb hazai állományával. A nedvesebb területeken égerlápok helyezkednek el.  A nagy kiterjedésû, összefüggõ erdõk gazdag állatvilág megtelepedését teszik lehetõvé, költ a területen fekete gólya, békászó sas, darázsölyv, stb. Az erdõk közt ligetek, fás legelõk helyezkednek el, melyek tavasszal a hazánkban igen ritka kockás liliomtól vöröslenek. A közelben találhatók a csarodai lápok, melyek csupán kis kiterjedésû tõzegmohalápok, de gazdag élõviláguk mégis a Kárpátokban találhatódagadólápokéval vetekszik.

 

A tarpai Nagy-hegy

Beregsurány irányában a Beregi-síkság keleti részén, közvetlenül az országhatár mentén magasodik a 154 méteres, vulkanikus eredetû tarpai Nagy-hegy, amelynek alapkõzete a dacit. A vulkáni mûködések fõ szakasza 16,4-5,5 millió évvel ezelõttre tehetõ. Az azóta eltelt hosszú idõ alatt a hegyet az erózió lekoptatta és romvulkánná alakította. Az utóvulkáni mûködések során keletkezett az ásványtani ritkaságként számon tartott osumilit. Ennek a szilikátásványnak ez az egyetlen ismert hazai lelõhelye.
A hegyen 1860-tól 1986-ig bányászat folyt, a mára felhagyott bányarészeket virágok sokasága borítja, a bányászat során kialakult kõfülkékben pedig madarak fészkelnek. A hegyet szõlõültetvények, gyümölcsösök és apróbb présházak tarkítják. Évszázadok óta folyik itt szõlõtermesztés, az így megtermelt szõlõbõl a helyi gazdák mustot és bort készítenek. Felérve a hegy tetejére gyönyörû kilátás tárul elénk, madártávlatból láthatjuk a Téb-erdõt és a tarpai Nagy-erdõt, valamint tiszta idõben a Kárpátok vonulatai is elénk tárulnak. A hegy számos védett és fokozottan védett állatfajnak ad otthont. A rovarvilág legjelesebb képviselõje a beregi futrinka, melynek elsõ hazai példányát egy tarpai boros pincében írták le. A kõzetrepedések és sziklaüregek gyakori vendégei a kétéltûek és a hüllõk. A bányafalak felsõ löszös rétegeibe vájják 180-200 cm mély költõüregeiket, a madárvilág csodaszép színû képviselõi a gyurgyalagok. Táplálékukat elsõsorban repülõ rovarok adják, ezek közül is elõszeretettel fogyasztja a hártyásszárnyú rovarokat, ezért méhészmadárként is szokták emlegetni. A telet az egyenlítõtõl délre Afrikában töltik, ahonnan májusban érkeznek vissza a területre.

Bockerek-erdõ

Az erdõ Gelénes és Tákos községhatárokban fekszik. Az erdõtömböt északról Vámosatya község belterülete, illetve a községhez tartozó rétek, legelõk és szántók határolják. Déli határát a Szipa-csatorna jelöli ki, nyugati határán a Csaronda húzódik. A Bockerek név eredete és jelentése homályba vész, bár több érdekes magyarázat is felmerül a név hallatán. A nyelvészek vélekedése szerint a Boc nem más mint egy személynév, melynek eredete bizonytalan. A Bochoz hasonló több családnevet is találunk, így elképzelhetõ, hogy az erdõ egykori tulajdonosa Boc, vagy ezzel rokon családnevû volt. Egy másik magyarázat szerint az itt dolgozó erdészek száján terjedt szét a név. 100-200 évvel ezelõtt erdõs részek és tanyák csak elszórtan voltak itt. Az itt élõ emberek állattartással foglalkoztak, szarvasmarhát tenyésztettek. Amikor a kupecek a vidéket járták, szájról szájra adták egymásnak, hogy hol lehet a legszebb bocikat keresni. Így tehát "a boci kerek - Bockerek" szójátékból születhetett meg az elnevezés.

 

Dédai-erdõ

Beregdaróc község határában terül el az 1952-ben védetté nyilvánított erdõ. A Beregi-síkság észak-keleti sarkában fekvõ 40 hektár erdõben a gyertyános, kocsányos tölgyesek mellett égeres láperdõk, kõris-, szil ligeterdõk és az õshonos bükk nõnek. Itt tenyészik a hóvirág, a galambvirág, a tavaszi tõzike, a gombernyõ, a szagos müge, a kapotnyak, a fiókás tyúktaréj, az erdei szellõrózsa, a bükkös sás, a bársonyos tüdõfû, az erdei tisztesfû, az erdei kutyatej, tavaszi csillagvirág, farkasszõlõ és borostyán. Az erdõ tavasszal a legszebb, amikor lombfakadás elõtt a jellegzetes növényei - tavaszi tõzike, tavaszi csillagvirág, berki szellõrózsa, hóvirág - jelzik a kikelet érkezését.

 

Tarpai Nagy-erdõ

Az alig 10 ha-os erdõrészlet lenyûgözõ látványt nyújt, a benne álló 150-200 éves, 1-1,5 m átmérõjû tölgyfák, valamint a hozzájuk hasonlóan idõs gyertyánok és juharok páratlan szépségûek. Aljnövényzetét elsõsorban hegyvidéki elemek alkotják. A kétéltûek és hüllõk közül  szinte a hazánkban elõforduló fajok mindegyike megtalálható. Az erdõ természetvédelmi szempontból is kiemelt szereppel bír, ugyanis számos védett és fokozottan védett madár számára szolgál élõhelyül.

Tarpai Téb-erdõ

A Téb-erdõ a Tarpai-hegy és Hete község között húzódik. A Nagyerdõhöz hasonlóan gyertyános-tölgyes és tölgy-kõris-szil erdõk alkotják. Az erdõ tavaszi tarka virágszõnyegében ott virít a tavaszi tõzike, a kárpáti sáfrány, a berki szellõrózsa, a bogláros szellõrózsa, a hóvirág és a csillagvirág.

 

Kaszonyi-hegy Természetvédelmi Terület

Barabás község tõl keletre magasodik fel a Kaszonyi-hegy, melyet gyakran említenek Tipet-hegyként is. A hegyet három, egymással igen szoros kapcsolatban álló vulkáni kõzet építi fel. Legnagyobb részben riolitláva, melyet vályogosodott lösz fed, ez a tetõn és a felsõ lejtõszakaszon, többnyire vékony rétege t képez. A hegy teteje plató formájú, rajta az országhatár 160-170 m magasságban húzódik, míg a kiemelkedések ennél csak kevéssel magasabbak Tipet: 176,1 m, Nagyköves: 183,6 m, Bárci-tetõ: 219,6 m. Ez utóbbi a hegy legmagasabb magyarországi pontja, mely nem sokkal marad el a határ túloldalán lévõ 221 m magas Veresmájtól. Éghajlata mérsékelten meleg, erõsen kontinentális, viszonylag hideg tél jellemzi. A terület kiemelkedõ természeti értékei következtében országos jelentõségû védelmet érdemel, ezért része a NATURA 2000 hálózatnak is! A hegy K-i oldalába szurdok-jellegû, meredek oldalú völgy vágódik be. A hegy lábánál fiatal folyami öntéssel borított nedves területek vannak, melyet Sár-virágnak neveznek.
Élõhelyi szempontból erõsen mozaikos, és csekély kiterjedéséhez mérten fajgazdag. A természetes vegetáció legérdekesebb képe a Szádok vízmosáseredetû völgyeinek ezüst hársas, szurdokerdõ jellegû társulása és a Nagyköves oldalának kocsánytalan-dárdáskaréjú tölgyese. A hegy edényes flóráját alkotó mintegy 275 eddig megtalált növényfaj több mint fele hegyvidéki elem, amely az Északkeleti-Kárpátok közelségével hozható összefüggésbe. Ritkább növényfajai a védett agárkosbor, a mezei szegfû és a dunai szegfû, berki szellõrózsa, kapotnyak, egyenes iszalag, hólyagpáfrány, abaúji galaj, tavaszi kankalin, magyar macskamenta, fehér zanót, délvidéki zanót, bihari csormolya.
A különleges növényfajok mellett ritka állatfajok is találhatóak itt, mint pl. kárpáti kékcsiga és több orsócsiga-faj, valamint számos futrinka faj közül kiemelést érdemel a beregi-, kék- és az erdélyi futrinka. Védett lepkefajok közül megemlítendõ a nagyfoltú hangyaboglárka és az északi gyöngyházlepke. A hegy hüllõi közül a legjelentõsebb a keresztes vipera, de találkozhatunk réz- és erdei siklóval, fürge-, fali- és zöld gyíkkal. A terület kicsiny volta ellenére madarakban igen gazdag, mivel sok madárfaj számára biztosít fészkelõ-, táplálkozó- és búvóhelyet. Vonuláskor az énekesmadarak számára terített asztalt biztosítanak a hegy bokrosai. A hegyen költ holló, egerészölyv, karvaly, héja és uhu. A hegy alatti gyepeken elõfordul a fürj, a fogoly és a haris is. 1992-tõl az E-misszió Egyesület közremûködésével madárgyûrûzés folyik a hegyen. Az elsõ õszi - több hónapos - tábor 1994-ben volt, 2000 óta pedig minden õsszel megrendezésre kerül. 2004-ben csatlakoztunk a 8 legnagyobb Magyarországi gyûrûzõ állomást tömörítõ Actio Hungarica hálózathoz. Emlõsök közül nem ritka a szedret eszegetõ mogyorós pelével való találkozás. Az avarban gyakran futkos a törpe- és az erdei cickány, de gyakran rálelhetünk nyestek ürülékére is.

 

A Tisza

A folyó a Máramarosi-havasokban két forráspatakkal ered. A legtöbbet megénekelt magyar folyónk, melyet 1920-ig a "legmagyarabb folyó" jelzõvel illettek, ugyanis mind forrásvidéke, mind pedig torkolata a történelmi Magyarország területén volt. Medrének lefutása a természetes mederváltozások, de fõként a folyószabályozások miatt az idõk során lényegesen megváltozott. A folyószabályozást megelõzõen a hegyekbõl a síkságra érkezõ folyó medre az árterén hullámvonalban meanderezett. A folyószabályozás alkalmával ezeket a kanyarulatokat levágták, ezáltal a táj jellege és adottságai jelentõsen megváltoztak, az egykoron jellemzõ tájképi változatossága lecsökkent. Az élõ folyótól így elszakadt mederrészeket, holtmedernek, holtágnak, vagy morotvának nevezik.

A Tisza-szabályzásának munkálatai 1846-ban Tiszadobnál kezdõdtek. A szabályozás során a kanyarulatok átvágása volt a legfontosabb, mivel a cél az esés megnövelése és az árvizek levonulásának meggyorsítása volt. A szabályozás következtében a mederváltozások üteme meggyorsult, emiatt sürgõssé vált a partok megkötése.  Kiépültek az árvízvédelmi töltések, melyek a korábban egységes, vízjárta árteret a töltésen belüli hullámtérre és az azon kívül esõ mentett oldalra tagolták. Bár a Tisza szabályozásával véglegesen megváltoztatták a folyóvölgy hidrológiai és ökológiai sajátosságait, a folyó az emberi beavatkozás után is kiemelkedõ természeti értéket képvisel. A Tisza mente igen fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élõhelyek megõrzésében és életközösségeik fennmaradásában.

Elérhetõség

Csiperke Erdei Iskola és Tábor

4932 Márokpapi,
Kossuth u. 111.
E-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Tel.: 06/20/431-8086
Adószám: 19214555-2-15

Számlaszám: 68800109-11077444